Az ún. kétpólusú világrend időszakában a keleti blokk fennállása a visszatekintő elemzések sommás értékelése szerint a globalizációs folyamatok egyik akadálya volt. Ugyanakkor ismert, hogy az 1960-as évektől a magyarországi – és más „szocialista” országokbeli – vállalatokat, kulturális és oktatási intézményeket mind sűrűbb kapcsolatok fűzték össze a „harmadik világ” országaival. Az erre vonatkozó kezdeti kutatások beszámoltak ilyen folyamatokról (pl. Apor Péter kutatásai), de a fejlődés dinamikája és sok részterülete feltáratlan. Nem sok kutatói figyelem irányult például a magyar szakértői jelenlét történetére a gyarmati helyzetből függetlenné váló országokban.
A magyar szakértői segítségnyújtás, illetve „szellemi export” lebonyolítása a – nevével ellentétben vállalatként működő – „TESCO” Nemzetközi Műszaki Tudományos Együttműködési Iroda feladata volt, amely
- az 1960-as évektől a „harmadik világ” országaiból Magyarországra tanulni érkező ösztöndíjasok fogadásával és
- a magyar szakértők tengerentúli országokba való kihelyezésével foglalkozott.
A TESCO vonatkozó levéltári forrásanyagainak feltárásából kitűnik, hogy az 1960-as évektől a szakértőküldés mennyiségileg felfutott. Az állandóan kihelyezett – tehát az adott országban éveket eltöltő – magyar szakértők száma a csúcsidőszakban, az 1980-as évek elején meghaladta a 800 főt. Mivel e kiküldöttek általában hároméves periódusokat töltöttek kint, az évtizedek alatt ennek a létszámnak a sokszorosa dolgozott szakértőként tengerentúli országokban.
A legtöbb magyar szakértőt Líbia és Algéria fogadta. E két ország közül Algériával kapcsolatban sokrétű forrásanyag áll rendelkezésre. Már Algéria függetlenné válásának időszakában is igyekeztek Magyarországon felmérni, milyen lehetőségek rejlenek az országgal való gazdasági kapcsolatokban. Az 1960-as évek közepétől először lassabban, majd az 1970-es években gyorsan emelkedett az ide küldött szakemberek száma, akik többféle jogi-üzleti modell keretében dolgoztak az iparban, építőiparban, egészségügyben, vízgazdálkodásban, oktatásban, az 1980-as évek első felében pedig a mezőgazdaságban és katonai repülőtér építésben is. Idővel a magyar vállalatok néha egymásnak is versenytársaivá váltak, de olykor más baráti országok vállalataival is konkurálniuk kellett. Utóbbi ellenére a „szocialista” országok között koordináció is működött, hogy az algériai féltől a lehető legkedvezőbb feltételeket alkudják ki a szakértők díjazása illetően.
Az 1980-as évek elején a TESCO szakértők, a különböző vállalatok ügyfélszolgálatát ellátó, szervizhálózatát működtető szakértők és családtagjaik egy hozzávetőlegesen 2500 fős hivatalos algériai magyar kolóniát képeztek. Az évtized második felében azonban – az olajár csökkenésével párhuzamosan – elapadtak a megrendelések, a magyar szakemberek munkája iránti kereslet megcsappant. 1989-ben végül az algériai magyar jelenlét felszámolásáról döntöttek.
Ez a történet példázza, hogy az 1960-as, 70-es, 80-as években is zajlottak olyan folyamatok, amelyek révén sokasodtak a Magyarországot a világ távoli régióival összefűző gazdasági, műszaki, tudományos kapcsolatok. Magyar szereplők mozgása a globális térben sokáig erősödő tendenciát mutatott.
A fentiekből fakadó, megválaszolandó kérdések:
- Ezekben az évtizedekben nem inkább egy kétpólusú globalizációról lehet-e beszélni, amelynek a keleti blokk felbomlása vetett véget?
- A személyes tapasztalatok szintjén hogyan élték meg a magyar szakértők és családtagjaik az algériai kiküldetést, mennyiben nyitott ez utat a „Nyugat”, elsősorban Franciaország felé – hiszen a kiutazó gyerekek szinte kivétel nélkül algériai francia oktatási intézményekbe jártak? Hogyan vetültek egymásra tapasztalataikban a hazai, a „szocialista keleti”, az arab világ és a „Nyugat” társadalmáról és kultúrájáról formált képek?
Illusztráció:
1972. Algéria, Algír. Olimpiai Komplexum, szemben az 1962. Július 5. Stadion. Forrás: Fortepan. Adományozó: Ormos Imre Alapítvány/Dr. Dalányi László felvétele. Képszám: 100571