Bruce Mazlish amerikai történész számára a global history azonos a globalizáció történetével, de a legtöbb kutató számára ez korántsem ennyire magától értetődő. Ha megnézzük például a Journal of Global History évfolyamait, akkor jóval nagyobb tematikai sokszínűséget találunk. Sőt, a tanulmányok nagy része ritkán választ a szó szoros értelmében globális megközelítést, hanem inkább két-három világrégióban vizsgálnak bizonyos jelenségeket, folyamatokat, intézményeket. Jó példa erre a megközelítésre a global history egyik legnagyobb hatású eredménye, Kenneth Pomeranz The Great Divergence c. könyve (2001) is, mely a Jangce-delta és Északnyugat-Európa történeti fejlődését hasonlítja össze, arra keresve választ, mi eredményezte a két régió fejlődési útjának szétválását, az előbbi gazdasági lemaradását a 18. századtól kezdődően.
Mindazonáltal létezik néhány valóban globális igényű történelem, mint például Jürgen Osterhammel The Transformation of the World c. kötete (2014), de ezek többnyire a 19. századdal foglalkoznak.
Azt mondhatjuk tehát, hogy a globális történelem kutatása több tekintetben a nemzeti történetírásokhoz hasonló jellemzőkkel bír és problémákkal rendelkezik. Vannak közöttük olyan munkák, melyek elsődleges források feldolgozásán alapulnak, s vannak, melyek inkább makromegközelítést alkalmaznak. Az is egyértelmű, hogy a globális történelemnek nincs sajátos módszertana. A globális folyamatokat elemző gazdaságtörténész ugyanazokat a módszereket használja, mint az egyetlen ország vagy régió gazdaságának múltját kutató társa.
E kutatási terület sajátosságai a térhez kapcsolódnak, mivel az ilyen perspektívát választó kutatók a tér új megközelítéseivel kísérleteznek. Igyekeznek túllépni a szűk nemzetállami kereteken, abból kiindulva, hogy nem minden jelenség elemezhető megfelelően e korlátokon belül. Ezzel persze nincsenek egyedül: az universal history, a world history, a world-system theory/history, a transnational history, az international history, a connected history, az entangled history mind olyan megközelítések, melyek hasonló célkitűzésekkel rendelkeznek. Egyaránt igyekeznek az Európa-centrikus, a Western exceptionalism-on alapuló megközelítéseket ellensúlyozni.
Mint Sebastian Conrad is hangsúlyozza, a globális történelem leginkább kiegészítő perspektívaként termékeny. A kutatók megtartják területi specializációjukat, de az általuk jól ismert régió történetét globális összefüggésekben igyekeznek vizsgálni.