A köznyelvi használatban, de gyakran a szakirodalomban is összekeveredik a transznacionális és a globális jelzők használata. Vitaindító áttekintésemben – kapcsolódva a kutatócsoportunk kérdésfeltevéséhez – arra kerestem a választ, hogy a transznacionális és globális folyamatok, a transznacionális és globális történetírás milyen viszonyban van egymással. Ennek érdekében elsősorban az utóbbi idők (nemzetközi) szakirodalmi összefoglalóinak, szintéziseinek, esetenként egyetemi tankönyveinek meghatározásait vettem figyelembe, hiszen ezek azok a műfajok, melyek jellegükből adódóan nem kerülhetik ki pontos definiálás kényszerét.

Az elsődleges áttekintés alapján a transznacionális és globális viszonyának négy típusa különböztethető meg:

1. A két fogalom szinte szinonima. Mindkettő a nemzetállamokon túlnyúló, azok határait feloldó jelenségeket, folyamatokat jelöl. Ha különbség is adódik a használatukban, akkor az inkább mennyiségi. A globális folyamatok az egész Földet behálózzák, míg a transznacionális jelenségek (ebben az értelmezésben) kisebb, „csak” földrésznyi területeken fejtik ki hatásukat.

2. A transznacionalizáció a globalizáció részfolyamata. Azaz olyan jelenségeket, folyamatokat értenek alatta, melyek a nemzetállami határokon átnyúló interakcióknak köszönhetik létezésüket, és végső soron globalizációhoz vezetnek (Eriksen 2007).

3. A transznacionális és a globális között a nemzetállamra fektetett hangsúly alapján tehetünk különbséget. Addig, amíg a globális felfogás szerint a nemzetállam eltűnik vagy legalábbis jelentőségét veszti, a transznacionalizmus számára, annak ellenére, hogy a nemzetállami határokon átívelő, a kereteket szétfeszítő kapcsolatokat vizsgál, a nemzetállam továbbra is fontos viszonyítási pont marad.

4. Különbségtétel az aktorokhoz, a cselekvőkhöz való viszony alapján. A globalizációs megközelítés nem figyel az aktorokra, felfogásában a globalizáció olyan folyamat, amely társadalmilag aktív személyek részvétele nélkül is végbemegy. A transznacionális megközelítés ezzel szemben az egyén életvilágára is figyelve azt hangsúlyozza, hogy az egyén saját cselekvésen keresztül is létrehozhat transznacionális összefüggéseket. (Bauschke-Urban 2010, 37.) Ezzel párhuzamosan az is kitűnik a szakirodalomból, hogy a globalizáció fogalmának többféle konceptualizációja képzelhető el. Amennyiben alapja a transznacionalizáció, akkor a fókusz a transznacionális aktorokra esik, akik egymással és az állami aktorokkal/szereplőkkel kapcsolatot építenek ki, tartanak fenn, így az egyes államokon felülemelkedő interakciós mezőt hozva létre.

KELLER Márkus